2016. augusztus 8., hétfő

Szabyest~ Kártyavár

Vágtassunk hó fehér lovon,
a szívem neked adom,
kezdjünk új életet!

Leszek a király a várban, 
gyere velem csak bátran,
legyél a királyném.

Legyen így ha akarod, 
s ha szíved nekem adod,
én vigyázok majd rá.

Szerelmem tisztán ragyog 
még ha nem is tudod,
ez sosem múlik el.

Kétségek közt, nem kell más
csak a Nap ragyogjon rád.
Elmúlt, még mindig fáj,
hisz végleg itt hagytál.

REF: Engedd, hogy újraéljem,
mi volt a mesében.
Kétlem, hogy a szerelem megtalál.
Ez összedőlt. 
Mint egy kártyavár, kártyavár.

Veled oly jó ez a cseppnyi élet,
ha nem lennél nekem
 talán semmit sem érne.

Hiába kezdenék új csatába, 
ha a visszatértem,
senki se várja.

Oh, ha akarod, 
és szíved nekem adod, 
én harcolok míg élsz.

Szerelmem tisztán ragyog 
még ha nem is tudod,
ez sosem múlik el.

Kétségek közt, nem kell más
csak a Nap ragyogjon rád.
Elmúlt, még mindig fáj,
hisz végleg itt hagytál.

REF: Engedd, hogy újraéljem,
mi volt a mesében.
Kétlem, hogy a szerelem megtalál.
Ez összedőlt. 
Mint egy kártyavár, kártyavár.

Engedd, hogy újraéljem,
mi volt a mesében.
Kétlem, hogy a szerelem megtalál.
Ez összedőlt. 
Mint egy kártyavár, kártyavár.

Várunk, ostrom híján volt. 
Szívem, szívedért harcolt,
az álmom, sosem múlik el,
légy enyém, semmi más nem kell...

REF: Engedd, hogy újraéljem,
mi volt a mesében.
Kétlem, hogy a szerelem megtalál.
Ez összedőlt. 
Mint egy kártyavár, kártyavár. (4x)


2016. április 5., kedd

Kósza gondolatok


Mihelyst hazaért, bezárkózott a szobába. Egyszerűen nem tudta elfogadni a helyzetet! Az a mocskos Uchiha mindent felborított! Narutónak is pont most kell küldetésre menni! Vajon legjobb barátja mit fog szólni volt csapat társuk vissza jöveteléhez ? Ó bárcsak itthon lenne már! Rettentően nagy szüksége lenne most az Uzumakira! Ő az egyetlen, aki tudna megoldást erre az egész problémára! Ő az,aki lenyugtatná!
*Az Isten szerelmére, Naruto gyere már haza!*
Szekrényéhez sétált, és leemelte a képet, amin a szőkével volt. Még azután készült miután Sasuke elment. Ichiraku ramen-es standjánál ültek, mindkettőjük előtt egy tányér gőzölgő étellel. Arcukon mosoly ült,de ez hamis volt. Szemeikben fájdalom tükröződött vissza, gondolataikban Sasuke cikázott. Akkor került igazán közel a szöszihez. Egymás lelki támaszai voltak, már megnyugtatta őket,ha egy légtérben voltak. Mi tagadás, akkor szerette meg igazán Narutot. Igaz, nem úgy ahogyan a fiú nézett rá, de nagyon ragaszkodik hozzá. Akkor kezdte el tisztelni, és támogatta abban, hogy egy nap Hokage lesz. És most hol van ? Ő a legesélyesebb hokage-tanonc, és bármit megtesz álma elérésének érdekében! Csodálta a fiúban, honnan van ennyi lelki akarata. Tudta, hogy ő testvéreként gondol Sasukére, és a saját fájdalma mellett, még az ő szívét is ápolta! Sóhajtott egyet. Visszatette a fotót, és a falon lévő fényképekhez lépett.Több fotót lehetett belerakni, még Narutotól kapta szülinapjára, két éve.Akkor alig bírta megállni, hogy ne Sasukével rakja tele, de végül sokkal fontosabbakat tett bele.
Az elsőn a szöszivel volt, fél karjával átkarolta, a róka vigyor ott virított a képén .A második Ino szülinapján készült, Ő, Sakura, Hinata, és Tenten szerepelt rajta. A harmadik egy közös küldetésen készült Narutoval,és Hinatával, a következőn is a Hyuuga lánnyal volt. Az ötödiken megint a szőkével volt, kedvenc fájuk alatt ültek, éppen piknikeztek. A hatodik egy tavaszi fesztiválon készült a csajokkal. A mellette lévőt, Shikamaru fényképezte, de leejtette a kamerát, így olyan mintha az égben repülnének. Sakura megmosolyogta ezeket a kedves emlékeket,majd tekintete a következő képre siklott. Ezt egy váltó versenyen kapták le, Narutonak a hátán kellet cipelni a rózsaszínt.Elsők lettek. A következő is egy küldetésen öröklődött meg, de ez nem fénykép volt, ezt maga Sai rajzolta neki karácsonyra. Az utolsó képen pedig kipróbálták Ino új telefonján a kamerát.
Melengette szívét a sok-sok emlék, érdekes, hogy azok pedig összecsavarják amik Sasukéhoz köthetők. Egy életre leszűrte a következtetést, miszerint távolt kell magát tartania az Uchihától! Már lassan 3 éve tartotta magát ehhez a szabályhoz, erre felrúg mindent! Mégis hogyan kerülhetné el a srácot, ha az konkrétan a házába lakik, és nem mehet 500 méternél távolabb tőle ?! Úgy gondolta erre, csak Naruto tudja a választ, így egyre jobban szuggerálta az ajtót, hátha benyit végre, és vége minden bosszantó dolognak! Nem nehéz küldetésre ment, csupán el kellett vinnie egy tekercset valami nagy embernek a Hokage nevében. Bár a hely kegyetlen messze volt Konohától, bízott abban, hogy 3 nap alatt visszatér.
Megmártózott a nosztalgikus emlékekben, lelkét valamilyen módon nyugalom járta át. Most pozitívan nézett mindenre, elhatározta, hogy megmutatja az Uchihának, hogy milyen fából faragták! Száját gúnyos mosolyra húzta, majd arcára rátette az érzelem mentes ábrázatot. Még jó pár óráig bent gubbasztott a szobájában, kitombolta magát. MP3-ját elindította, és rock dalokra lázadni kezdett. Haját kiengedte, és csak úgy táncoltak a rózsaszín fürtök a levegőben. Előbújt belőle a rocker, éppen a "Pain" üvöltött a fülében, mikor ruháit is átcserélte. Egy mélyen kivágott pólót vett fel, fekete bőr dzsekivel, és feszülős nadrággal. Abban a pillanatban sajnálta, hogy nincs magassarkúja, bár nem tud benne menni. Sminkelni se tud igazán, így csak egy kis szempilla spirált tett fel.
Hirtelen úgy döntött, bemutatja kedves lakó társának az új Sakurát!
Sasuke azt gondolta legjobbnak, ha csendesen meghúzza magát egy sarokban. Sakura már órák óta nem jött ki a szobából, ő pedig egyre jobban elmerült a gondolataiban. Minek van itt egyáltalán ?! Talán, ha ő is ellenkezett volna, akkor talán Tsunade beleegyezik. De miért nem ellenkezett ?! Emésztette ez a sok probléma, a megoldáson törte a fejét. Ő csak nyugiban akar lenni egy kis ideig, de ahova megy, ott állandóan káoszt csinál. Uchihák átka..
Egyszer csak kivágódott Sakura ajtaja, és a lány lépett ki rajta. Sasuke száját tartotta meglepődöttségében, még sosem látta így a Harunot! Megszólalni még mindig nem mert, bár nem tudta, hogy mi történik éppen. Sakura mit sem törődve az Uchihával a konyhába tipegett, és kivett egy ásványvizet a hűtőből. Majd egy becsomagolt dobozt tett az asztalra. Mobilját kikapta a zsebéből, és pötyögni kezdett valamit.
A fiú nem sokszor látott még telefont. Mikor még anno itt élt Konohába, töredéknyire se volt ennyire fejlett a technika. Orocimaru se törte magát, hogy haladjon a korral, Őt pedig igazából nem is érdekelték az ilyenek. Most azonban, ahogy nézte a rózsaszínt kíváncsi lett. Biztosan régóta meglehet neki, mert rutinosan nyomkodta a kijelzőt. Egyszer csak csipogni kezdett, Sakura pedig elmosolyodott. Sasuke teljesen ledermedt, mióta visszajött most látta először mosolyogni. Nem sokáig gyönyörködhetett a pillanatban, mert Sakura megelégelte, hogy folyamatosan bámulja, ezért ránézett.
-Megyek valahová. -mondta. Sasukét egyre jobban idegesítette az a rideg álarc, amit a pinky magára ölt-
-Hova ? -bökte ki végül-
-Nem a te dolgod. - felelte ugyanabban a stílusban, ahogy gyerekként ő beszélt vele-
Az Uchiha szája megremegett.Majd fel robbant dühében. Mi van vele ? Egyszer ideges,egyszer kíváncsi mintha nem tudná kordában tartani az érzéseit! Megnyugtatta magát, hogy ezt a furcsaságot biztos csak a Konoha miatt van. Lenyelte érzéseit, és eltemette jó mélyre, úgy ahogy mindig szokta. Rezzenés mentes ábrázatát újra magára öltötte.
-Ne beszélj így, nem áll jól. -hangja ridegen csengett, vissza akart vágni a rózsaszínnek!
-Nagyon nem adok a véleményedre, szóval igazán befoghatnád... -nézett rá lesajnálón, mire az Uchiha lilulni kezdett-
- Ne te mond meg, hogy mit csináljak! -szemeit összehúzta. Ha harc, hát legyen harc! -
-Miért ? Ha Orochimaru nyögött egyet, te készen létbe álltál, nem igaz ?!-hangjából csöpögött a gúny-
-Nem ez nem igaz! De minek is magyarázkodok neked, túl ostoba vagy, hogy megértsd! - dühöngte Sasuke-
-Na mi van Uchiha...Mennyire kikeltél magadból.. Nem tudod kordában tartani az indulataidat ? -ezt a csatát megnyerte- Régen jobban bírtad.
Igazából Sasuke se értette. Abban az egyben igaza van a lánynak, hogy most legszívesebben neki menne. És még megcsókolta ezt a nőt! Várjunk csak! Sasuke tegnap megcsókolta Sakurát!
A felismerés miatt kővé dermedt. Ő, Uchiha Sasuke önszántából lesmárolt valakit... Mi van vele ?!
-Mi van Sasuke beállt az 5 perc ? -egy kicsit előrehajolt, ezzel nagyobb belátást engedve a mélyen kivágott pólóra.-
-Nem tudom, hogy miről beszélsz, és nem is érdekel. Csak mond el, hogy hova megyünk, és kész.
-,,Megyünk" ? Hah! Ki mondta, hogy te is jössz ? -nevetett fel hisztérikusan a lány-
-Sajnálatos módon, a te társaságodat kell ,,élveznem" szóval ahova te mész, oda nekem is menni kell.-az ő hanga is ironikus volt-
-Ha már a nyakamon leszel,bár már most azon vagy, elég akkor megtudnod, ha odaérünk. Feleslegesen nem akarok beszélni neked, így is nehezemre esik.
-Csak meg na szakadjál!
-Ne félts egem Uchiha! Te sem vagy a régi, és én sem. Egész Konoha, sőt az összes lakosa változott! Én már nem vagyok szánalmas, de te az lettél!
- Valóban ? És hogy lettem az ? -kérdezte, és mondanom sem kell, hogy gúnyosan-
-Csak néz tükörbe édes, és megtudod! -felelte lesajnálón- Egyetlen egy épp célod sincsen, csak a bosszúd volt neked, most meg koppantál. Mi a helyzet Uchiha ? Most mihez kezdesz ? Várj, inkább ne mondj semmit, kímélj meg a részletektől! -rázta meg maga előtt a kezét-
-Tudod, velem ellentétben te mindig is szánalmas voltál... Gyenge vagy, mindig más segítségére vártál. Most milyen nagy szád lett, régen pedig belehaltál volna az örömbe, hogy velem kell, hogy lakj!-terelte észrevétlenül a témát az egyik gondjára-
-Igen, ez az egyetlenegy szégyenfolt van az életemben. -bólintott együtt érzőn- Az, hogy megvetésen kívül bármit is éreztem irántad, csupán csak gyerek kori butaság volt! Igazad van, gyenge voltam, és még bolond is! De csak voltam! Mára már megerősödtem testileg és lelkileg is! Tisztán látom a dolgokat, és ha bárki kérdezné, én letagadnám! Én teljes mértékben elfelejtettem, és ezt javaslom neked is! Bár,neked úgysem jelenthet gondod, hiszen sose érdekelt, nem igaz ?
Sasuke ismét nem tudott megszólalni.Érdekelte őt bárki is Itachin kívül? Nem. Talán egyszer régen, de az örökre megszűnt. Vagy mégsem ? Belülről rombolta ez a sok kétség!
-Szép és jó volt veled cseverészni, de ha megbocsájtasz, nekem mennem kel! -Mondta még utoljára Sakura, majd felkapva a csomagot, elindult a kijárat felé.-






Összeköttetés

Hirtelen kipattantak a a szemei. Tüdeje megugrott, hatalmas levegőt vett. Fel akart ülni, de minden porcikája zsibbadt. Lihegett, mintha egy rémálomból ébredt volna. Minden testrésze fájt, nem bírt megmozdulni. Szemét zavarta a hirtelen jött világosság, így sokáig hunyorított maga elé, aztán mikor a smaragdok megszokták a lámpa idegesítő fényét, megpróbált rájönni, hogy hol lehet. Felnézett a plafonra és, már tudta is, hol van! Egy elkülönített magán kabinban. Ide csak a többi orvost hozták, ha megsérültek volna. Idegessége még most sem szűnt, csak egy kavics esett le a szívéről, hogy biztonságban van. A súlyos szikla még rajta maradt. Azt már tudta,hogy hol van,de azt nem, hogy hogy került ide. Az agya szinte csordultig megtelt boncolgatni való gondolatokkal, és megint megfájdult a feje.
Hirtelen Mio segítőkész arcát fedezte fel, és rátett valami hideget a homlokára. Azonnal múlni kezdet a zsibbadás, és a fájdalom, csak a jobb csuklója lüktetett folyamatosan. Szóra nyitotta száját, de nem jött ki rajta hang. Torka kiszáradt, mintha nem is lennének hangszalagjai.
-Ne aggódjon Sakura-san, jó kezekben van! -nyugtatta Mio- fáj a csuklója igaz ? Tsunade-sama igen mérges volt, így nem tudott mát tenni...
A lány még jobban megijedt. Betelt nála a pohár, választ akart minden kérdésére! Mi történik vele, Tsunade miért mérges rá, hogy miért fáj ennyire kegyetlenül a csuklója ?! Összeszedte minden erejét, és megpróbált felülni, de félúton Mio gyengéden visszalökte.
-Ne Sakura-san. Pihennie kell, a seb nem fog magától meg gyógyulni.
Kötést húzott elő, na meg valami zöld színű krémet. Sakura bágyadtan nézett a lányra, nem bírta felemészteni ezt a sok eseményt, ami mostanság történt vele. Rövid, barna tincsei csigákban ringtek ide-oda, arcán látszott, hogy nagyon koncentrál, miközben megemeli a fájós kezet. A Haruno egyből felszisszent, rettentően égette őt az érintés, hiába próbálta Mio gyengéden kezelni. A forróságot, egy hideg valami vette át. A zöld paszta most az ő csuklóján volt, és ahogy felszívódott egyre jobban bizseregni kezdett. Mintha hangyák szaladgáltak volna rajta, egyre jobban zsibbadt és zsibbadt a végtagja. Végül az ujjait se tudta megmozdítani, és a hangyaboly egyre feljebb vándorolt. Válláig teljesen megdermedt, egész testéből kiszállt az erő. Mikor a fiatal ápoló már sebét kötözte, meg se érezte.
-Mi..történik..velem ? - hangja erőtlenül csengett, fáradt volt, és meggyötört-
Sasuke képtelen volt kinyitni szemeit. Érezte maga körül sündörgő ápolókat,de nem volt kedve szétnézni. Éppen maradt kezét a homlokára tette, és szorosabban összezárta a ónix-szemeit. Egy mély sóhajtás szakadt fel belőle, rendesen elcseszett mindet. Most Se Sakura, se 7.csapat! Élete első igazi csókját ajándékozta a lánynak, és most elküldte a francba. Egyáltalán miért kapta le ? Tisztán átlátott érzelmei közt, a bűntudaton kívül nem érzet semmit. Igen, talán ezért tette... szánalomból. De akkor miért érzi most magát ennyire pocsékul ?
Hirtelen valaki megragadta kezét, mire kipattantak fekete szemei. Majdnem felordított fájdalmában, bár nem tudta mit csináltak vele. Bal csuklója kínozta, majd valami hűs krémet rádörzsölve bekötötték.
Azonnal felült, és szemügyre vette befáslizott kezét.
-Mit csináltak velem ? -kérdezte szokásos rideg hangján, mire az ápoló összerezzent.-
-S-sajnálom Uchiha-san.- hajol meg előtte, az ápoló- T-tsunade-sama nem adta ki publikussá, hogy mit csinált önnel, én c-csak azért vagyok itt, hogy ellássam a s-sebet..- dadogta a lány-
-Nincs szükség rá, nem fáj -hazudta érzelemmentes arckifejezését magára öntve-
-T-tsunade-sama azt mondta, hogy akkor is el kell látni, ha Uchiha-san ellenkezni próbál..-szemeit lesütötte, valósággal levette a lábáról ez a hideg stílus-
-Rui-chan igyekezz, Tsunade-sempai mihamarabb beszélni akar a bent lévőkkel! - rontott be az ajtón Mio, és ezzel kizökkentette a piruló ápolónőt-
Sasuke felfigyel a többesszámra. Még ki van itt ? Nem sok derengett neki a hajnalból, azok után, hogy eljött Sakurától, a Hokagéhoz ment. Tsunade, azt mondta neki, hogy reggelre elintéz mindent, és adott valami löttyöt, mondván, hogy ,,ezt muszáj meginnia!" Sasuke vonakodva, de végül megitta azt a valamit, és teljesen kifeküdt. Leitatta az a banya!
Bal csuklója rendíthetetlenül lüktetett továbbra is, majd megpróbálta leráncigálni róla a kötést, de Mio nem hagyta.
-Tsunade-sempai különösen figyelmeztetett minket, hogy nem engedhetjük meg levenni a kötését!
Sasukét egyre jobban idegesítette ez a sok szabály! Ezt ne csinálja, azt nem szabad. Nem illik fogára, hogy megmondják neki mit csináljon. Méltóságát összeszedve felpattant.
-Hol van a Hokage ? -kérdezte nyugodtan-
-De Tsunade-sempai még nem...-kezdte Mia-
-Azt mondtam, hol van a Hokage ?-ismételte meg ingerültebben, mire a két ápoló összerezzent-
-Kövessen..-motyogta, a földet pásztázva, és megindultak Tsunade irodája felé-
Miután Mio otthagyta, nemsokkal később egy másik ápolólány, Rui jött segítségére.
-Haruno-san, jobban van már ?-kérdezte aggódva-
-Hogy kerültem ide ? -suttogta erőtlenül-
-Azt sajnos nem tudom, de Tsunade-sama látni szeretné önt.
-Hol van ?
-Az irodájában.
Sakura ismét megpróbálkozott azzal,hogy felüljön,de visszazuhant.
-Ne erőltesse meg magát Haruno-san, azonnal hozatok önnek egy kerekesszéket! -ugrott egyet, majd kirohant a szobából, és egy tolókocsival jött vissza-
A rózsaszín összeszedte minden akaraterejét, és talpra állt. Azonban hamar elhagyott az ereje, és valósággal belezuhant a szállító eszközbe. Rui igazított rajta egyet-kettőt, majd kitolta a folyosóra.
Fejét hátrahajtotta, kifújta a levegőt. Szemeit lehunyta, és hallgatta amint, ápolója cipője kopog a csempén. Az egész testében végbemenő fájdalom enyhülni látszott, azonban a csuklója egyre jobban fájt. Fogait összeszorította, nehogy felüvöltsön kínjában.
Hamarosan áttolták Tsunade irodájába, ahol a szőke nő háttal állt, és az ablakon kinézve bámulta Konohát. Az asztala előtt már ült valaki. Egyre jobban gyengült, szinte majdnem elájult. Mio is itt volt, és Rui-val együtt elhagyták az irodát.
-Ennyire rossz passzban vagy Sakura ? -lépett mellé az ötödik, és homlokára tette kezét- Lázad van, azért vagy ennyire gyenge.-állapította meg- Beadok neked valamit, hogy jobban légy.-azzal asztalához ment, majd kotorászott fiókjaiban.-Áh itt is van!- emelt fel egy üveget,amiben valami lila lötty volt.-
Egy injekciós tűt vett elő, és megtöltötte a folyadékkal.
-Morfólium van benne, ez leviszi a lázad. -mondta, és lefertőtlenítette, felkarját-
Sakura felszisszent a szúrásra, még egy fájdalom a sok közé. Nem számít. Azonban a lötty hatott, pár perc múlva ereje kezdett visszaáramlani belé. Zöld smaragdjait újra kibírta nyitni, majd kérdőn nézett a Hokage felé.
-Mos már elmondaná, miért vagyunk itt ? -kérdezte egy ismerős hang-
A pinky szíve kihagyott egy ütemet.Hát igaz. Tényleg visszajött. Nem csak álmodta a tegnapi napot! Meglepődöttségét először közöny, majd undor váltotta fel. Azonnal megtörölte ajkait.
-Sajnálom, de kénytelen voltam azt tenni. Mint az ötödik Hokage, kötelességem betartani a szabályokat! Sasuke, te S-szintű körözött ninja voltál, és ezen nem változtat az, hogy visszajöttél! Így muszáj a megadott ideig felügyelt alatt tartani téged. És ez a feladat rád hárult Sakura! -nézett a lányra- Bár ezt nem teljesítetted, így nem tudtam mit csinálni! Fáj a kezetek igaz ? Már lassan letelik a 2 óra, levehetitek a kötést!
Sasuke kapva az alkalmon azonnal letépte a felesleges anyagot. Ónix-szemeit kikerekítette, szépen ívelt szemöldökeit felhúzta. Bal csuklóján avarrejtek jelképe éktelenkedett.
-Ez mégis mit jelentsen ? -nézett rosszallón a szőke nőre-
-Egy pecsétet adtam rátok, ami miatt nem mehettek el egymás mellől.
-És az mit jelent ? -kérdezte idegesen Sakura-
-Ha 500 méternél messzebb kerültök egymástól rohamosan gyengülni kezdtek. Folyamatosan emészteni fogja a chakrátokat, és akár bele is halhattok! -felelte könnyelműen-
-És ezt csak így mondod ?!- csattant fel a Haruno- Hogy akár ebbe bele is halhatok ?!
-Legalább így nem fogod figyelmen kívül hagyni a küldetésed! -nézett rá mogorván, de a lány állta a tekintetét-
-Miért gyűlölsz ennyire ?-kérdezte halkan, zöld íriszében harag lángolt-
- Sakura most már elég! Felnőtt nő vagy, ne makacskodj! Kaptál egy feladatot, és mivel te vagy a legjobb tanítványom, így elvárom, hogy szó nélkül teljesítsd! Kértelek titeket szépen, de nem volt más választásom! -váltott stílust Tsunade is-
Sasukét valósággal megrémítette, ahogy a két nő nézett egymásra. Mintha szó nélkül kommunikáltak volna, ha ezt lehet egyáltalán annak nevezni. Azután Sakura fogta magát, és felpattant a tolókocsiból.
-Hm! - az ajtóhoz ment, és mikor már keze a kilincsen volt, Tsunade gúnyosan megszólalt.
-Sasukét is vidd magaddal! Vagy itt maradtok.
A lány szinte eldeformálta a kilincset úgy megszorította idegességében, majd kitépte a helyéről. A fa-darab tehetetlenül a földre zuhant, Sasuke pedig nyelt egyet.
-Nyugodtan mehetsz utána Sasuke, Sakura örömmel fogad! -tette még hozzá a Hokage, a kitépett ajtót pedig figyelmen kívül hagyta, mintha mindennapos lenne a dolog. Félve tett egy lépést a rózsaszín felé, majd tétován még egyet. A lány tényleg bevárta, majd mikor kellően a közelébe volt, megindult.
Az egész teste fortyogott a dühtől. Nem szeretett összeveszni tanítójával, de, hogy pont rá bízza az Uchiha bébiszitterkedését!? Arról a féregről nem is beszélve! Szó se lehet róla, hogy nála lakjon! Újra letörölte az ajkát. Egyszerűen gusztustalannak találta, hogy az a mocskos száj az övét érintette! Egyre jobban undorodott tőle, vészesen a határait feszegette. Mint egy időzített bomba, nem tudta mikor robban fel dühében, de akkor az Uchihának annyi! A kötés a nagy jövés-menésben leesett csuklójáról, ezzel látóterébe került a pecsét. Most már tényleg, nem tehet semmit. És ez az összeköttetés még jobban idegesítette!

2016. április 4., hétfő

Ajkamon ég a bűnöm

Sötét van. A nyári szellő fújdogálja az ágakat. Felhők lepik el a fekete égboltot. Egy lány sétál az úton. Fejét lehajtja, elködösült a tekintete. Sakura végre lenyugodott. Gyorsan elment az idő, már éjfél is elmúlt. Összes chakráját felhasználta, alig állt a lábán. Fejben azon gondolkozott, hogy hogyan kéne megoldani a problémáját.
Észrevétlenül bemászott szobája ablakán, és leroskadt az ágyára. Szétterülve bámulta a plafont, kezét a homlokára tette. Lehunyta a szemét, megpróbálkozott azzal, hogy elvigye az álom világ. Órákig forgolódott, nem tudott elaludni. Mikor már majdnem elszenderült, mindig befurakodott elméjébe egy kis gondolat. Az, hogy a nappalijában Uchiha Sasuke fekszik, nem hagyta nyugodni. Mivel nem bízott a fiúban, azt is gondolhatta, hogy ez csak egy csel, és bármikor rátámadhat.
Sok vívódás után már a feje is megfájdult, így felkelt, hogy igyon egy kis vizet. Lassan a hideg földre tette lábát, s nesztelenül az ajtóhoz lépett. Óvatosan nyitotta ki, bár ő maga se tudta miért ilyen elővigyázatos. Nem akarta felkelteni az Uchihát, de nem kedvességből, hanem mert nem akart vele találkozni.
Azonban Sasuke se aludt egy cseppet se. Az ajtó nesztelen nyílására kipattantak a szemei, és a sötétbe meredt. Mikor fekete írisze megszokta a sötétet, Sakura teste körvonalazódott ki előtte. Újra visszatért az a keserű íz a torkába. Akaratlanul is a dobozra gondolt, na meg arra, hogy Sakura azzal a dobozzal együtt őt is elzárta magától.
Sakura nyelt egyet. Kénytelen volt elmenni a kanapé előtt, és tudni akarta, hogy alszik-e. Mikor a mozdulatlan testet látta, megnyugodott. Elindult a konyha irányába, amikor megragadta a kezét, s magára húzta.
Sasuke elméje teljesen elborult. Nem akart ő is abban a dobozban lenni! Nem tudta hol legyen, de ott nem. Semmit nem tudott. Hogy mit tegyen, mit gondoljon, vagy mit mondjon. Mikor Sakura megállt előtte ösztönösen cselekedett. Megragadta a csuklóját, és meghúzta. A Haruno elvesztette egyensúlyát, és teljes testével rá borult.
Sasuke kétségbeesetten pillantott a rózsaszínre. Percekig néztek így farkas szemet, de ő óráknak gondolta. Lila köd uralkodott az elméjén. Jéghideg kezeit a lány arcára tette, s a vöröslő ajkakat az övéjéhez húzta. Tűzijátékként robbantak ki belőle a gondolatok. Megvan mit szeretne tenni! Visszaakarja kapni a régi Sakurát! Azt a lányt, aki szerette őt! A bizalmát. Az egész lényét. A 7-es csapatot! Arra már képtelen volt, hogy felfogja mit csinál, a szíve valósággal remegett. Kitartóan ajkait a lányéhoz nyomta, szemeit erősen összehúzva tartotta az arcát.
Sakura elkerekedett szemekkel bámult maga elé. Agya mintha csak leblokkolt volna, moccanni se tudott. Régen túlságosan akarta ezt a pillanatot, hogy azonnal reagálni tudjon... Beleborzongott a hideg érintésbe, és Sasuke ajkai is hidegek voltak. Még csak a szemét se hunyta le, meredt maga elé, próbálta feldolgozni, hogy mi történik éppen vele. Ugyanakkor ajkai is megnyíltak, bár ő se tudta mit csinál.
Uchiha Sasuke. Élete megrontója, minden baj forrása, egy S rangú bűnöző, szökött ninja, és a szíve el rablója. Erre gondolva, vissza kavarogtak belé az érzések, s bombaként robbant.
Sasuke csak annyit vett észre, hogy máris a szoba másik végébe van. De nem a nappaliéban. Teljesen váratlanul érte Sakura ütése, és szépen áttört pár falat. A pinky a kanapén térdelve lihegett, ökölbe szorított kezét előre tartva, mellyel az előbb még a fekete gyomrába vágott. Arca elsötétült a dühtől, mérhetetlen gyűlölet villogott a tekintetében.
- Most azonnal takarodj innen... - mondta mély hangon, és felemelte a fejét- INDULJ!
Sasuke is felnézett. Még most se tudta teljesen, hogy mit csinált. Szólásra nyitotta száját, de képtelen lett volna megszólalni. Erőtlenül tátogott valamit, miközben nézte a gyűlölködő zöld szemeket.
- MENNY MÁR! EREDJ! TŰNÉS! - ordította-
Sasuke vonakodva felállt, a lány ütése hirtelen kijózanította. Mikor eljutott az elméjéig, hogy mit tett, már ott sem volt.
Sakura csak annyit látott, hogy a feketeség eltűnik. Agyát egyre jobban elöntötte a harag. Akaratlanul is az jutott eszébe, hogy hogy képzelte el első csókját az Uchihával. Ujját az ajkaira tette. Pár perce még Sasuke szája volt ott. A hirtelen harag fortyogott benne, csodálta önuralmát, hogy nem ment neki a fiúnak! Rá nem volt jellemző a türelem.
A feldúltság átváltott félelemmé. *Nem ez nem történhet meg! Nem vele,nem most...* beletúrt a rózsaszín loknikba, és egyre rosszabbul érezte magát. A feje újra elkezdett fájni, a gyomra fel-le liftezett, kezei remegtek idegességében, egyszerre izzadt, és vacogott. És még az ajkai is remegtek a csóktól!
*Annak számít ez egyáltalán ? Csók volt ez ? Én nem viszonoztam...Nem ez mind nem történhetett meg! Álom! Csak egy álom!*
Újabb forró nap köszöntött Konohára. Erősen reggel volt még, ilyenkor van a legnagyobb nyüzsgés a faluban. Mindenki a nagy hőség előtt akarja elintézni a teendőit, bár már kora reggel is hét ágra sütött a nap. Sakura az ágyában feküdt, nyugodt volt. A sárga napfénynyalábok beszöktek az ablakon, és egyenesen a lány arcába sütöttek. A pinky hunyorogva kinyitotta szemét, és egy hatalmas ásítás közepette felült. Megkönnyebbült, hogy az egész csak egy álom volt, Sasuke nem jött vissza, és nem csókolta meg őt senki. Ugyanakkor feldúlt is volt,hogy hogyan álmodhatott ilyen sületlenséget?!
Nem merte megkockáztatni, hogy kimenjen a nappaliba, túlságosan is hatással volt rá álma.
Órájára pillantott,és bizony késésben volt! A falu kórházában volt önkéntes ápoló nő, egy nap medilin akart lenni! Mint Tsunade tanítványa, már jó úton járt, de ő a legjobbat akarta kihozni magából!
Kiugrott az ablakon, újonnan nem használja az ajtókat. Még csak szandálját se vette fel, mezítláb ért földet a felforrósodott talajon. Hideg harmat cseppek csiklandozták talpát, belebizsergett a megkönnyebbülésbe. Beleszippantott a hűs levegőbe,és kitisztult a feje! Visszamosolyog a vele szembe jövőkkel, komótosan sétálgat. Ellenben,mintha egész Konoha a világ végére készülne! Az anyukák maguk után rángatják a gyereküket boltból boltba, a reggeli kocogók is mintha ma gyorsabban futnának, még a kutyák is gyorsabban csurgatják le az oszlopokat! Kész tény: Konoha fejlődik! Felgyorsul az élet, egyre több szerelmes házasodik meg, rendezvényekkel, és kulturális eseményekkel tömhetik tele a naptárakat az emberek, egyre modernebb közlekedési eszközök vannak. A fiatal lányok még nagyobb hangsúlyt fektetnek a kinézetükre, a kamasz fiúkat pedig a videojátékok vonzzák.
Sakura megtorpant. Arca fintorba fordult. Konoha fejlődik, de vajon jó irányba ?
Végre megpillantotta szemei előtt jövendő munka helyét! Kirázta a fejéből a nyomasztó gondolatokat, és elmosolyodott. Konoha csak jó irányba fejlődhet! Boldogan szökdécselt be az Avarrajteki kórház ajtaján.
Gyereknek érezte magát. Nem tudta mik ezek a hirtelen hangulat változások,de nem is izgatta. Arca elkomolyult, mikor körbelengte a jellegzetes kórház illat. Határozott léptekkel ment az irodák felé, majd felöltötte munkaruháját, és egy kórterembe indult.
Mielőtt benyitott volna, elfojtott zokogásra lett figyelmes. Össze szorult a szíve, hogy megint ez hallja.
Benyitott, és a bent lévő megugrott. Matsuri a szemét dörzsölte, és félve nézett a medilinre.
-Jó-jó reggelt..-dadogta, a hangja remegett-
Sakurának facsarodott a lelke. Gaara feküdt az ágyban még mindig eszméletlenül, és Matsurit megint itt találta. Már lassan egy hete, hogy a vöröskét félholtan találták meg, és azóta a lány nem mozdult el mellőle. Zöld szemeit az asztalon lévő vázára szegezte, és izmai megrándultak. Matsuri pontosan úgy viselkedik, mint ahogy ő annak idején Sasukével. Megrázta ez a hasonlóság, előtörtek az emlékek. Könnyeit lenyelte, és beljebb lépett.
-Szia. -mosolygott rá keserűen- Hogy van ?
-Még mindig semmi..-rázza meg a fejét, könnyei újra kibuggyannak.-
A beteghez sétált, kezét a homlokára tette.
-Még mindig lázas...-jegyezte meg magának-
-Meg fog gyógyulni.-sírta Matsuri-
-Ne aggódj, az egyfarkú miatt úgy is regenerálódnia kell.- mosolygott a lány felé, meg arca lefagyott.-
-Mi történt ? -kérdezte remegve Matsuri-
-Édes Istenem, hogy, hogy nem gondoltunk erre korábban ?! -korholta magát Sakura, és kisietett a kórteremből.- Matsuri, kérlek gyere a Hokagéhoz. Mondani szeretnék valamit.- fordult még vissza a megszeppent lányhoz, és szinte futásnak eredt-
-Sakura-san örülök,hogy látom, a Hokage..-jött vele szembe Mio az egyik ápolónő-
-Sajnálom de sietek!-lökte félre, és gyorsabb tempóra váltott-
-...látni akarja önt...-fejezte be a mondatot Mio-
Sakura valósággal száguldott a Hokage irodája felé. Orvosi köpenyébe bele-belekapott a szél, rózsaszín fürtjei táncoltak a levegőben. Ideges volt, minél előbb el akarta mondani elméletét Gaarával kapcsolatban. Valósággal berontott az irodába, ahol az Ötödik idegesen tördelte a kezét.
-SAKURA! HOGY TEHETTED EZT ?! -kiáltott rá üdvözlés képpen, ezzel teljesen meglepve a lányt. Lányaként szerette őt,de most rettenetesen dühös volt rá.-
-Te-tessék ? -bökte ki meglepődve a rózsaszín-
-Egy S rangú bűnözőt bíztam rád, aki annyi életet oltott ki, mit ahogy valaki egész élete alatt levegőt vesz! Csalódtam benned! - arca könyörtelen volt, ráncba borult a homloka-
Sakura ismét lesokkolódott. Csak nem? Még levegőt venni is elfelejtett. Ajkait enyhén szétnyitotta, úgy bámult a szőke nőre mintha azt mondta volna, hogy ő igazából férfi. Végtagjai elernyedtek, moccanni se bírt. Teljesen ledermedt, tüdeje levegőért sípolt. Mintha méreg járta volna át a testét. Agya leblokkolt, gondolkozni se bírt. Igaz lenne? Valóban megtörtént?!
Mintha egy másik világba került volna. Elkezdett minden feketedni körülötte, végül csak Tsunadét látta maga előtt, amint az ajkába harapva bólint egyet. Majd mindent elnyelt a sötétség.


Csipkerózsika

Miután végzett, magára tekerte a törülközőjét, és kilépett a fürdőből.
- Mit keresel itt? Nem meg mondtam, hogy nem kérek belőled ? -kérdezte maga elé, mert jól tudta,hogy a háta mögött az Uchiha áll.
- Sakura...-suttogta a fülébe, mire libabőrös lett mindene-
Hideg kezét a lány vállára tette, Sakura pedig csak dermedten bámult előre-.
- Eressz.. -tépte le magáról Sasuke kezét, és beviharzott a szobájába.
Kulcsra zárta az ajtaját, bár tudta, hogy a fiú könnyű szerrel bejöhetne bármikor. Mivel el lehetett ájulni a melegtől, egy rövid farmer shortot, és egy has pólót vett fel. Zene lejátszóját bedugta a fülébe, és maxra tekerte a hang erőt, mintha a dalok minden kósza gondolatát eltörölné. Valósággal belezuhant az ágyba, s nagyon hamar el is aludt.
A hangos zene miatt persze arra se ébredt fel, mikor Sasuke könnyedén kinyitotta az ajtaját, és belépett a szobába.
Üres tekintettel bámulta a szuszogó lányt. Most először nem rejtette el az érzéseit: valóban ürességet érzett. Újra eszébe jutott a lány vallomása, amit akkor tett mikor elhagyta Konohát. Hányszor próbálta ő is, és Naruto is visszahozni ide? Nem tudta mi tört el a lányban, hogy most ennyire megveti.
Valósággal elvarázsolta az alvó. Egyre csak nézte, igyekezett minden vonását belevésni az elméjében.
Elvesztette az idő érzékét, nem tudta, hogy mióta állt ott és bámulta, de nem ment egy tapodtat se.
Aztán, mikor lemerült a zenelejátszó és abbamaradtak a dalok, mintha Sakura egy bűbájból kelt volna fel, mozgolódni kezdett.
Gondolataiban Csipkerózsikához hasonlította az ébredező lányt. Halványan elmosolyodott a saját képzelgésén.
Sakura felnyitotta smaragdzöld szemeit, de azt hitte, hogy még álmodik. Egyből megakadt tekintete egy alakon, aki ott állt közvetlenül az ágya lábánál. Szenvedő arccal nézett a fiú fekete szemeibe, biztos volt benne, hogy ez nem a valóság. Ahogy ott mosolygott előtte élete legelső szerelme, nem sok választott el attól, hogy a karjaiba boruljon. Felült, és beletúrt a hajába.
- Végre, hogy felébredtél. -tért vissza a valóságba az Uchiha- Meg kell beszélnünk, hogy hol fogok aludni.
Az a bizonyos álomkép repedezni kezdett, majd apró szilánkokra tört. Pofonként csapott rá a való világ. Bosszús volt magára, amiért félálomban máris a karjaiba ugrott volna annak az embernek, aki minden baja okozója.
- Hm. -nyögött fel Sakura- Aludj ott ahol akarsz... -tápászkodott fel, és elsétált Sasuke mellett-
- Na most lett elegem... -ragadta meg Sakura kezeit, s a falhoz nyomta- Idefigyelj! Én nem tudom mi bajod van, de velem ne flegmázzál, mert... - mondandóját nem tudta befejezni, mert belenézett a gyűlöletet árasztó smaragdokba, és elakadt a szava- Sakura... -suttogta, és csak ennyit volt képes kinyögni-
A lány is elvesztette türelmét. Válaszul beletérdelt a fiú hasába, és bár az nem mutatta ki fájdalmát, arra éppen elég volt, hogy elengedje karjait.
- Te is figyelj, Uchiha! -valósággal köpte a szavakat- Számtalan hibád mellett, még van képed visszapofátlankodni ide, és még neked áll feljebb?! Nagyon gyorsan verj bele a fejedbe 3 szabályt! Első. -lökte el magától- Soha ne érj hozzám, ne gyere be a szobámba, és ha lehet kerülj is el, mert én nem vagyok kíváncsi a fejedre. Második. Minél hamarabb elhúzol a házamból, tekintve arra, hogy én meg sem engedtem, hogy itt rontsd a levegőm! Harmadik. Én nem teszek érted semmit, nem önfejűsködsz, vagy azt csinálod amit én mondok, vagy húzzál innen! Világos voltam, vagy adjam írásban?!
Sasukénak teljesen elakadt a lélegzete. Legszívesebben, összerogyott volna a földön a hasba térdeléstől, de persze tartotta magát. Álmában nem gondolta volna, hogy pont Haruno Sakura fogja neki ezeket mondani. Megváltozott. Testileg, és lelkileg is erősebb lett. A fekete erőtlenül bólintott, épphogy felfogott valamennyit a szavakból.
- Nagyszerű, a nappaliban van egy kanapé, az neked tökéletes lesz!  -lépett ki a szobájából a lány-
- Sakura.. -szólította meg a, mire az közbevágott-
- Ja, valamit elfelejtettem! -fordult vissza felé- Tudd, hogy önszántamból sose engedném meg, hogy itt legyél és, hogy gyűlöllek! -könnyedén formálta a szavakat-
A nap folyamán nem is találkoztak. Sakurát egyáltalán nem érdekelte, hogy mi lenne a feladata Sasukéval kapcsolatban, lelépett otthonról, hogy még csak ne is szívjon vele egy levegőt.
Az Uchiha jófiúként ki sem mozdult a házból. Egyrészt, mert elméletileg Sakura nélkül nem mehetne sehova, másrészt pedig a Konohaiak nem is tudják, hogy itt van. Túl sok mindent elkövetett ahhoz, hogy csak úgy kisétáljon az utcára, mintha mi sem történt volna...
Sakurának sürgősen szüksége volt valamire. Fogalma nem volt mit csináljon, de valahogy le kell vezetnie a feszültséget! Először elkezdett futni, majd mikor már azt se tudta, hogy hol van kiszakadt belőle valami. A felgyülemlett düh, feszültség, és fájdalom.
Sorra döntötte ki a fákat, mindent tört és zúzott. Chakráját a kezébe gyűjtötte, és belevágott a talajba, ami hosszú csíkban széthasadt. Teljesen elpusztította a helyet. Pár órával később, mikor kifáradt, leterült a földre, és csak bámulta a naplementét.
Eközben Sasuke áttanulmányozta a házat. Végül is, Sakura csak az ő szobájából tiltotta ki, ahova nem is ment be. Felkutatta fürdőszobát, a konyhát, mindent ami csak volt. Éppen a kamrát nézegette, amikor megakadt a szeme egy dobozon. A polcok alatt volt, nehezen észrevehetően. Leguggolt, és kihúzta. Oldalán egy piros x volt, jó sokszor leragasztózva. Felkeltette kíváncsiságát, hogy mit akarhat Sakura elzárni. Az erkölcsökkel nem törődve, felnyitotta a dobozt, és ráncba borult a szemöldöke. Először nem tudta mi az, de mikor kihúzta a ruhadarabot megvilágosodott. Sakura régi ruháját tartotta maga előtt. Nagyon meg volt viselve, tele volt kosszal, tudta, hogy nem tisztán tették ide. Orrához emelte a könnyű anyagot, s beleszippantott. Reménykedett abban, hogy talán még érezni rajta a régi illatokat, talán visszahozhatja a múltat egy rövidke időre. Természetesen már nem volt semmilyen illata, csak a por állt rajta. Még márt is megpillantott a dobozban, ezért leült a kőre, és maga elé húzta a dobozt.
Vastag könyvet vett a kezébe. Ez nem volt megviselve, mintha vadi új lett volna. Persze ezt is megszaglászta, enyhe parfümöt érzett rajta. Kinyitotta, és ez bizony Sakura naplója volt! Minden egyes napot leírt benne! Megremegett a szája széle. Megismerkedésüktől, minden benne volt, a rózsaszín szemszögéből. Nekidőlt a falnak, és csak olvasta a fejezeteket. Mintha csak szembesítették volna a múltjáról. Egyre idegesebb lett, vadabbul lapozott, és villámgyorsan falta az oldalakat. Teljesen kiborult. Órák teltek el, amit újra végig szenvedett. Még egy szemszögből átélni mindent. Miután végigélte azt, mikor elhagyta Konohát minden egyes oldal aljára vonalak voltak húzva. Nem igazán értette ez mit jelet. Aztán elérkezett oda, mikor először akarta megölni. Elszakadt az a képzeletbeli cérna, ami az idegszálait jelképezi. Ez már túl sok volt neki. Összecsapta a könyvet, s messzire eltolta. A homloka gyöngyözött, feje megfájdult. Már nem akarta megtudni, hogy vajon miért gyűlöli most ennyire, hiszen nyilvánvaló! Annyi gyötrelmet művelt vele is, és Narutóval is!
Oda sem figyelve belenyúlt a dobozba, és egy halom papírt vett elő. Ezek tele voltak azokkal a vonalakkal, amik a naplóban is ott virítottak. Az egyiken felfedezett valami írást: ,,Ahányszor gondoltam Rá!" . Kiszáradt a torka. Elkerekedett szemekkel nézte a rengeteg papírt, szinte ezzel volt tele a doboz. Kidobálta,mígnem teljesen beterítették a vonalak. Felhúzta térdeit, s rá támaszkodott. Meredten bámult maga elé. Szinte már beteges volt!
Miután valamennyire összeszedte magát, újra maga el húzta a dobozt. Már csak egy dolog volt benne: egy fénykép. Le volt fordítva. Kezébe vette, és lassan maga felé fordította. Nyelt egyet. Az a fotó volt!
Az, amin Sakura, Naruto,és Kakashi, és ő maga szerepelt. A hetes csapat...
Az üveg be volt repedve. Végig simította ujját, a 3 mosolygós arcon. Nem. A múltat túlságosan elrontotta ahhoz, hogy visszahozhassa...

2016. március 7., hétfő

Pro & Kontra

Egymás mellet ülünk. Pro

De csak én ábrándozok. Kontra.

Az arcomat fürkészed. Pro

De mégsem szólalsz meg. Kontra

Nyitom a szám,hogy kimondjam. Pro

De te elköszönsz,és elmész. Kontra.

Másnap újra találkozunk. Pro.

Nem köszönsz. Kontra.

Csendben leülsz mellém.Pro

De most se szólalsz meg. Kontra

Aztán végre elkezdesz beszélni. Pro

Én nem merek megszólalni. Kontra

Elmondod,hogy tetszik valaki. Pro

De nem az én nevemet mondod.Kontra


Mindketten szerelmesek vagyunk.Pro
Csak te másba.Kontra

2016. február 28., vasárnap

Prológus

Csend járta át Konoha utcáit. A tűző nap sugarai, felmelegítették a földet, minden növény kókadóban volt. A nyári meleg miatt, senki nem kockáztatta meg, hogy hőgutát kapjon, mindenki az árnyas házban maradt, kivéve Haruno Sakurát, aki értetlenkedve sétált a felforrósodott úton.
Legszívesebben ő is otthon maradt volna, de valamiért kérette a Hokage, így kénytelen volt kilépni a fülledt levegőbe. Átfutott a fejébe,hogy talán út közben elolvadhat, így nem tudja meg Tsunade úrnő miért kérette.
Akkor még nem tudta, hogy jobban járt volna, ha nem tudja meg...
Lihegve feltépte az iroda ajtaját, és mily meglepő, Tsunade-samával találta szembe magát. Mint mindig, most is az íróasztala mögött ült, karjait maga elé kulcsolva gondolkozott valamin.
A rózsaszín hajú, felhúzta a szemöldökét, mire a Hokage felnézett a papírjaiból, kizökkentve a gondolkodásból.
– Á, végre, hogy itt vagy! Mi tartott eddig? -kérdezte a korosodó nő- Lépj csak beljebb!
– Kirángattatok, kora reggel az ágyból, aztán csoda, hogy még nem váltam cseppfolyóssá a tűzőn napon, erre még azt kérdezed, hogy miért késtem? –lépett beljebb Sakura, és egyenesen az 5.Hokage elé állt-
– Egy, kezdjük ott, hogy dél van. Kettő, vigyázz a szádra kislány! –dorgálta meg, bár nem vette komolyan a lány panaszkodását-
– Tudom, tudom, de tegnap Narutoval rameneztem, mielőtt elment volna arra a hosszú küldetésre, így jócskán éjfél után aludtam el.-túrt bele a rózsaszín tincseibe, és még egy ásítást is imitált hozzá-
- Apropó küldetés, lenne egy fontos számodra! – nézett komolyan barna szemeivel Sakurára-
– Mégpedig?– komolyodott el, és máris ötletek cikáztak végig az agyán,mi lehet a feladata.-
Talán kémkedni kell valaki után? Meg kell találni valami fontos tekercset,vagy el kell fogni valakit? Netán meg kellene védene egy bajbajutottat? Mindenesetre, minden lehetőséget kigondolt, csak azt nem amit kértek tőle.
-Ne húzódj meg a sarokba, lépj csak előre nyugodtan! – szólalt meg Tsunade-
Sakura nem értette kinek mondta ezt, majd mikor tudatosult benne, hogy valaki másnak, hátrafordult.
Eddig észre se vette, hogy lehet még valaki a szobában, de amikor az a bizonyos valaki kilépett az árnyékból az összes veszélyérzékelője riadózni kezdett.
– M-mi a?! – kérdezte Sakura elhaló hangon, mikor farkasszemet nézett ez ébenfekete szemekkel-
Semmit sem értett, azt gondolta ez valami kandi-kamera, egy dologban viszont biztos volt: Uchiha Sasuke lépett ki az árnyékból teljes élet nagyságában!
*Semmit se változott!* gondolta magában a Haruno lány. Ugyanazzal az érzelemmentes tekintettel bámulta a lányt mint mindig. Ugyanaz a flegma testtartás, és ugyanaz az idegesítően jó illata is!
– Amint látod, Sasuke úgy határozott, hogy visszatér Konohába.
– Micsoda?!
– De mivel, egy körözött sorozatgyilkosról beszélünk 24 órásfelügyelet alatt kel tartani.
A pinky már itt rosszat sejtett, nem tudta felfogni, hogy történhetett ez.
– És nekem ehhez mi közöm? – kérdezte nyugodtan, de belül már tombolt-
Alig várta, hogy elszabadulhasson az irodából, és levezethesse a feszültségét. Kezeit ökölbe szorította előre félve a választól-
– Neked kell vigyáznod, hogy semmit törvénybe ütközőt ne csináljon.
– Nem.-ejtette ki a szavakat meglepően könnyedén-
– Tudom Sakura, hogy mit érzel, de....
-Nem érzek semmit! Megmondtam, hogy nem. – túlságosan is higgadtan beszélt-
– Kérlek Sakura! Más nincs aki elvállalná! -vette könyörgőre a figurát-
– Hah!Nem meglepő! – mondta, mire az Uchiha felhorkant-
Mintha nem is Sakurát látta volna! Meg volt győződve, hogy amikor meglátja a nyakába ugrik, és majd' belehalna a boldogságba, hogy a szerelmét kell dajkálnia! Ehelyett! Kunaiként hasított az elméjébe, hogy már semmi sem a régi! Azt viszont nem gondolta volna, hogy még Sakura is elfordul tőle. Valami keserű íz mardosta a torkát, de mint mindig fenntartotta az érzelemmentes ábrázatát. Egyre a lány arcát fürkészte, de az övéről se lehetett kimérni semmilyen érzelmet. Legfeljebb undort.
– Könyörgöm Sakura, legalább gondolj Konohára!
– Tsunade, ilyet nem kérhetsz tőlem!
– A te lakásodban van elég hely, kérlek Sakura egész Konoha nevében!
– Nem. -rázta meg a fejét, kezdte elveszteni az önuralmát-
– Sakura...
– Ha belemennék mennyi időre szólna? – kérdezte, mire Tsunade szeme felcsillant-
– Csak pár hét! Esetleg hónap... vagy fél év.. -mondta egyre halkabban- talán egy...
- Kizárt! Lakjon Sarutónál vagy mit bánom én! – csattant fel- Egyáltalán minek jött vissza?! – kérdezte mérgesen, és úgy tett mintha a fiú ott se lenne-
– Mennyek vissza? – szólalt meg először Sasuke, mire a Haruno lánydühösen felé fordította tekintetét-
– Engem az se érdekelne, ha itt helyben megdöglenél!
Értetlenül bámult a zöld szemekbe. Tudta, hogy rengeteg szörnyűséget csinált, de a lány mindig kitartott mellette. Egyszerűen nemértette, mivel vívhatta ki ennyire Sakura ellenszenvét.
- Ha ennyire nem érdekellek, akkor simán élhetek nálad, nem fog zavarni. -mondta hideg hangon-
- Tch. Csináljatok amit akartok! - csapott az asztalra, és kiviharzott az irodából.-
- Én ezt egy igennek veszem. - bólintott Tsunade- Menj utána, máskülönben nem mehetsz el innen. -küldte ki Sasukét is a nő, és visszatért a sok-sok papírmunkához. Teljesen nyugodtan engedte eltudta, hogy ANBU tagok figyelik az Uchiha fiú minden mozdulatát.-

Sasuke zsebre vágott kézzel, sétált végig a folyosón, és még éppen elcsípte a dühöngő lányt. Tartva a távolságot ment utána, ezzel még jobban hergelve Sakurát.
Egy szempillantás alatt,  Sasuke előtt termett, smaragd szemeit, az éjfeketeségbe emelte.
- Nem tudom, mit keresel itt, vagy hogy mik a szándékaid, de engem ne keverj bele! Uchiha... -annyira fintorogva ejtette ki az utolsó szót, mintha már csak az megtisztelő lenne a fiúnak,hogy a szájára vette a nevét-

Sasuke még mindig szokatlannak találta a volt csapattársa viselkedését. Sosem hívta "Uchihának" állandóan,"Sasuke-kun"-nak szólította. Bármennyire is meg volt lepődve, még mindig jól palástolta az érzelmeit, így szenvtelen rideg arckifejezéssel nézte a csinos arcocskát.
- Idegesítő vagy.. -mondta, mert azt gondolta, hogy ezzel a szóval biztosan kivált valamilyen érzelmet a lányból. Tévedett-
- Te meg irritáló. -nézett rá még mindig hidegen, és Sasuke terve visszafele sült el-

Teljesen váratlanul érte ez. Sakura ilyet, de még ehhez hasonló szót se mondott neki sosem, így teljesen kizökkentette a szerepéből. Őszintén megdöbbenve nézett a rózsaszín hajúra, aki ugyan észre vette ezt, de nem nagyon érdekelte.

Sakura büszke volt magára, hogy nem ingott meg. Nem tudta eldönteni, hogy Sasukét, vagy saját múltbeli énjét utálja jobban. Minek is szeretett bele abba a baromba? Minek kötődött hozzá ennyire? Az elmúlt 2 évben csak ezek a kérdések kavarogtak a fejében. Minden tette ellenére szerette Sasukét, és ebbe szépen lassan beleőrült. A szívét felemésztette a tehetetlen düh, a végére már mindenért az Uchihát okolta. Bűnbakot keresett, és talán a végére már saját magával is elhitette, hogy mindenért ő a hibás! Ez rásegítette arra, hogy a szerelmet, és a megfogalmazhatatlan kötődést felemésztette a gyűlölet. Három kínkeserve év után, végre továbblépett a szíve, elfelejtette, erre csak úgy kilép a sarokból, és felkavarna mindent?! 
*Még mit nem!*gondolta Sakura, és megfogatta magában, hogy még egyszer nem fogja hagyni, hogy felzúzzák a lelki békéjét!

- Megmutatnád végre, hogy hol fogok lakni ? -vett magán erőt Sasuke-
- Tch! Lakj ahol akarsz! -vonta meg a vállát, és egy pukkanással eltűnt-

Rengeteggondolat kavargott a lány fejében. Remélte, hogy ennyivel megússza a dolgot, és felfogják, hogy másra kell sózniuk az Uchihát! Sürgősen le kellett nyugtatnia magát! Valósággal berúgta a bejárati ajtaját, és azonnal elsötétített mindent, hogy hűvösebb legyen bent. Ő maga hideg vizet engedett fürdőkádjába, leöltötte ruháit, és egy hatalmas sóhajtás közepette belefeküdt a hűs vízbe. Lehunyta a szemét, és csak lebegett. Hátravetette a fejét, és kikapcsolta az agyát.

Miután végzett magára tekerte a törülközőjét, és kilépett a fürdőből.
- Mit keresel itt? Nem meg mondtam, hogy nem kérek belőled?  -kérdezte maga elé meredve, mert jól tudta, hogy a háta mögött az Uchiha áll-
- Sakura... -suttogta a  fülébe, mire libabőrös lett mindene-